Sokat gondolkodtunk párommal, milyen házszámtáblát szeretnénk. Boltit nem akartunk, nem tetszett egyik sem. Az egyszerű, számokból álló megoldás nem tetszett nekünk. Láttunk világítós napelemeset, gondoltunk kerámiára, sok szép megoldást láttunk a környékünkön is. Valahogy egyik sem volt az igazi.
Lassan 2 éve, hogy beköltöztünk, ideje volt már kezdeni magunkkal valamit. Aztán férjemnek támadt egy ötlete! Csináljunk sajátot! Saját két kezünkkel, abból amink van, olyat, amilyet szeretnénk. Remek ötlet. Körülnéztünk, mit, hogyan, hova. Férjem előállt az ötlettel, hogy OSB lapból vág ki egy táblát, úgyis maradt az építkezésből. Aztán arra én festek házszámot, ő meg felfúrja a házfalra.
Neki is álltunk. A felhő formát dekopír fűrésszel vágtuk ki az OSB lapból. Aki dolgozott már ilyen anyaggal az tudja, hogy utána muszáj volt lecsiszolni itt-ott. Szóval dörzspapírt használtunk, hogy az éles széleket és a felületet simává varázsoljuk.
A felhő forma megvolt, végre kezembe vehettem leendő házszámtáblánk nyers alapját. Hamar lealapoztam felső részét kékkel, alsó részét zölddel. Ég és föld. Másnap felfestettem a házszámot feketével, kb. 15cm betűmagassággal és nekiálltam a dekorálásnak. Felhők, napocska, füvek, virágok… Valami kis vidámat szerettünk volna.
Egy nap száradás után lelakkoztam mindkét oldalát, hogy ne ázzon át. Két réteg lakkot kapott, férjemet idézve “hogy az atomtámadást is túlélje”. Egész nap lakkoztam a száradási idők meg a két oldal miatt…
A rögzítést egy csavarral oldottuk meg, férjem kifúrta a lukat neki. Aztán közölte, hogy előbb fúrni kellett volna, aztán festeni… A fúró felrepesztette a már lefestett előlapot. Hibajavítás következett – festés, aztán lakkozás. Szóval, ha te is ilyesmit csinálsz, előbb fúrj, aztán fess!
Másnap szép idő volt, a lakk is megszáradt. Délelőtt férjem felfúrta a végleges helyére a házszámtáblánkat. A gyerekeknek meglepetés volt mikor hazajöttek a suliból, mert nem szóltunk előre nekik.
